Loading the content... Loading depends on your connection speed!

Magyar madártani egyesület: Parlagi galamb mentesítés

Parlagigalamb-mentesítés

A problémákat jobb megelőzni, mint kezelni! – és ez különösen igaz a parlagi galamb kérdés kapcsán. Ha viszont már megtörtént a baj, nagyon fontos lenne, hogy komplex kezelési tervek szülessenek, ne pedig önmagában még tüneti eredményt is alig jelentő bulvár jellegű ötletelés. Ezekből nézzünk meg néhányat.

Az egyik legbiztosabb módszer a lehálózás, a képen panelház lapostetején
lévő szellőzőkémény lezárása látható (Fotó: Orbán Zoltán).

Látszat „megoldások”

Való igaz, hogy a nagytestű sólymok zsákmányolnak galambokat, és a reptereken segítenek távol tartani a balesetveszélyt jelentő madarakat, a belvárosok épületei között azonban elvesztik a sebességük jelentette előnyt. A solymászathoz akadálymentes környezetre, folyamatos vizuális kontaktusra van szükség az ember és a madár között, ennek hiányában a sólyom megsérülhet vagy elveszhet. A végső ellenérv, hogy a madarak tartós távoltartásához a sólymoknak folyamatosan vadászniuk kell a területen, amihez gyors kifáradásuk miatt akár 3-5 solymászmadárra is szükség van. A nem valós veszély és a megszokás miatt nem túl hatékonyak a galamb csapatokkal szemben a ragadozó sziluettek vagy a ragadozó szemekkel preparált lufik sem.

Az olyan gyakoribb városi ragadozók, mint a karvaly vagy a héja
ki-kiemel egy-egy parlagi galambot a csapatból, de ennek
nagyságrendje nem képes még minimálisan sem
kezelni a túlszaporodási problémát.

A rámenős karvaly képes gyalog is üldözni az elmenekült,
például a tujába bújt zsákmányt.

Hasonlóképpen nem oldja meg a problémát az ultrahangos riasztás sem, hiszen a városi galambok hozzá vannak szokva mindenféle zajhoz, ezért rájuk kevésbé hat, zavarhatja viszont a védett denevéreket és az ultrahangra is érzékeny kutyákat; ráadásul képtelenség egy egész várost behangszórózni.

A következő „varázsszer” a fogamzásgátlóval kezelt táplálék etetése. Csakhogy ezek kiszórásakor nehezen szavatolható, hogy a gyerekek ne ehessék meg, vagy védett madarak ne férhessenek hozzá; ráadásul a galambok tíz évet is meghaladó élettartama miatt az ilyen szerek hatása csak évtizedek alatt érvényesülhetne.

Végül szót kell ejtenünk a radikálisabb módszerekről, a galambok lelövéséről, altatásáról és befogásáról. A településeken érthető balesetvédelmi okból tilos vadászni, fegyvert használni, és a lakosságban is nagy ellenkezést szül, amikor egy-egy jegyző engedélyt ad a galambok lelövésére. A madarak tömeges befogása elsősorban nem technika, hanem etikai, állatvédelmi kérdés. Mivel területhűek, értelmetlen akár ezer kilométerre is elvinni őket, mert visszatérnek; a befogott madarak akár ezres-tízezres nagyságrendű elpusztítása pedig vállalhatatlan és értelmetlenül kegyetlen döntés lenne. Önmagában ugyancsak nem célravezető a galambokat jóhiszeműen etető turisták, járókelők, nyugdíjasok kampányszerű felvilágosítás, meggyőzés és tájékoztatás nélküli bírságolása sem.

A rákoskeresztúri református templom
hálóval lezárt tornya.

Szúnyoghálóval…

…és csibedróttal galambmentesített erkélyek. Utóbbinál egy
kivágott, öklömnyi lyukon tudnak télen bejárni
az etetőre a kisebb madarak.

A járható út

Ha már elszaporodtak a galambok, települési szinten igen nehéz és költséges megszabadulni tőlük. Először is pontosan kell ismerni a probléma nagyságát, amihez fel kell mérni az állomány nagyságát és az érintett területeket, majd ennek ismeretében ki kell dolgozni egy komplex cselekvési tervet. Ennek alapja a lakosság tájékoztatása, partnerként való kezelése és bevonása a galambmentesítésbe. Meg kell értetni az emberekkel, hogy saját egészségvédelmük miatt sehol, semmilyen körülmények között nem szabad etetni a galambokat, és a kommunális hulladékkal is sokkal gondosabban kell bánni, a kukákat, konténereket mindig gondosan vissza kell zárni. Az emberek felvilágosítása mellett fel kell készíteni a közterület felügyelőket a várható konfliktusokra, amikor a kampány türelmi idejében és ezt követően figyelmeztetik, és végső esetben akár megbírságolják a szabályszegőket. Amint elkezdődik a táplálék utánpótlás radikális csökkentése, el lehet kezdeni a fészkelő- és pihenőhelyül szolgáló párkányok, falfülkék lezárását (lásd a Madárbarát kert rovatot), és a még szélesebb körben alkalmazható beülésgátló drót tüskesorok kihelyezését. Az elszigetelő, beülést gátló eszközök alkalmazásakor ügyelni kell a résmentes és tartós kivitelezésre, a megfelelő hosszúságú tüskék alkalmazására. Egyedül ilyen komplex kezelési tervvel, a bevezetést követő folyamatos odafigyeléssel és szinten tartással van esély arra, hogy a parlagi galambok állományát elviselhető szinten lehessen tartani, hogy békésen éljünk egymás mellett, hiszen a Föld nem egyedül a miénk.

A másik bevált eszköz a beülést gátló tüske.

Azonban a kevés biztos módszert is jól kell alkalmazni, mert ha
ekkora rés van a háló és a fal között (felül) vagy…

…15-20 cm-nél rövidebbek a házilag barkácsolt beülést gátló
tüskék, akkor a galambokat nem tudjuk távol tartani.

A településeken egyre gyakoribbá váló szarkák…

…és varjak (vetési varjú) fészekfosztogatók és többen is vannak,
ezért a sólyomalkatúaknál nagyobb mértékben járulhatnak hozzá
a parlagi galambok állománycsökkenéséhez.

Forrás: http://www.mme.hu/parlagigalamb-mentesites,

Mobile version: Enabled